Az úgynevezett modern hadviselés kezdetét a II. Világháború végére, vagy leginkább a Koreai háború kezdetére szokás tenni, ám létrejöttét nem a világháborús tapasztalatoknak, hanem a nukleáris fegyverek megjelenésének köszönhetjük. A nukleáris fegyverek elterjedésével, a hidegháború kezdetével egyre inkább megkérdőjeleződött a totális háború lehetősége, mivel egy nukleáris háború a totális pusztulás lehetőségét hordozza magában.
Az airsoft nagyrészt erre a korszakra összpontosít, köszönhetően egyrészt a hollywoodi „remekműveknek”, másrészt (véleményem és reményeim szerint) a sport iránt érdeklődők azon igényének, hogy megtapasztalják, milyen harcolni, harcokban részt venni a nélkül, hogy bármilyen veszélynek kitennék magukat, vagy bármely politikai, ideológiai illetve katonai szervezetnek a soraiba belépnének. Ez egyrészt örökre megváltoztatná életüket, másrészt nem vagyok benne biztos, hogy szívesen őriznék kecskét az afgán hegyekben csak azért, hogy lőhessek RPG-vel. Ráadásul nekem még a hajnali imával is komoly gondjaim lennének.
Visszatérve a modern hadviselésre, ennek lényege, hogy az ún. hagyományos hadviseléssel ellentétben (melyet a Koalíciós háborúktól a II. Világháború végéig számítanak) nem a civil lakosság minél nagyobb mértékű elpusztítása a győzelemhez vezető út (ezzel harcképtelenné téve a hadseregeket), hanem a hírszerzés, információtechnológia és különleges alakulatok bevetésével a különböző konfliktusok megoldása.
Ebben a környezetben (magunkat minél jobban eltávolítva a politikától és a különböző ideológiáktól) egy szerepjátékot játszunk, ahol „magunkra húzzuk” a gerillák, katonák, kommandósok „bőrét” és megpróbálunk minél inkább a szerepünknek megfelelően helytállni, a csatákat megnyerni, az ellenséget leküzdeni.
-NT-
